Segítünk, hogyan nyilatkozhat
javunkra adójának 1 százalékáról. Köszönjük!

E nyomtatvány segítségével nyilatkozhat
javunkra adójának 1 százalékáról. Köszönjük!

Ismét a művese kezelésekről

2018-01-21

A vesebetegség végső állapotában a művesekezelés (dialízis) egy életmentő beavatkozás. Ez a tevékenység már veszteséges, de legjobb esetben nullaszaldós.

 

 

   A vesebetegség végső állapotában a művesekezelés (dialízis) egy életmentő beavatkozás, ami nélkül nem lehet élni. Ehhez megfelelő eszközökkel, gépekkel felszerelt centrumok kellenek. Ennek biztosítása a magyar állam feladata, mint ahogy más egészségügyi szolgáltatás.

  A magyar állam nem rendelkezett elegendő forrással, ezért ezt a feladatot szerződések keretein belül átruházta egészségügyi szolgáltatókra. Nem egy luxusszolgáltatást, hanem az állami közfeladatot. A szolgáltatók saját költségükön megépítették a centrumokat, saját költségükön üzemeltetik azokat. Ennek ellentételezésére közösen megállapodtak egy összegben, ami a kiadásokat akkor fedezte. Ez az összeg egyrészt tíz éve nem változott, másrészt felülről zárt, ami azt jelenti, hogy ha több beteget kell ellátni, az egy betegre jutó kezelési díj csökken. Ma a dialízisért fizetett térítés Európában nálunk a legalacsonyabb, az utánunk következő Szlovákiában is másfélszer annyi. A dialízis szolgáltatók az állami egészségüggyel ellentétben mindenfajta adót kötelesek fizetni (társasági, iparűzési, stb.), de a más vállalkozásokkal szemben nem igényelhetik vissza az ÁFA-t. Ez a tevékenység ma már veszteséges, de legjobb esetben nullaszaldós.

 A művese centrumokban az egészségügy más területéhez hasonlóan magyar betegeket látnak el magyar orvosok és nővérek. Az egészségügyben végrehajtott béremelést ezek a szolgáltatók is biztosítják, mert ők is szeretnék a dolgozókat megtartani. De ehhez a kormány számukra nem ad többletforrást, mondván, hogy nem avatkozik be a magánvállalkozások működésébe. A béremelés végrehajtásához 1-1.5 milliárd forint kellett.

 

 

A kormány az év végén százmilliárdos nagyságrendben szórt szét pénzt. Az ábrán látható, hogy ebből hová jutott, a fő haszonélvezői láthatóan az egyházak és a külhoni magyarok, a magyar oktatás és egészségügy most is, mint mindig a háttérbe szorult. Ha jutott pénz például az Aleppoi Görög Katolikus Érsekségnek (Szíria), a Szlovákiai Református Keresztény Egyháznak, a Hit Gyülekezetének, vajon a magyar betegeket ellátó, az állami feladatot még jó minőségben végző szolgáltatók miért nem kaphatják meg az említett 1-1.5 milliárd forintot? Miért kell megvárni, hogy ez az életbentartó bevatkozás ellehetetlenüljön, vagy a minősége oly mértékben csökkenjen, ami a túlélés esélyét és időtartamát rontja. És az élet minőségéről még nem is szóltam.

 

Ádám Aurél
VORSZ