Itt az ideje a vese piacának

2019-06-10

Közel 115 ezer amerikai várja a számára életmentő szervet. Tíz percenként egy újabb személy csatlakozik a sorhoz, és elkezd várakozni arra, hogy egy donort meghaljon. Ezt tudva az amerikai szerzők a legális vese-kereskedelem mellett állnak ki.

 

 

Ritkán akad olyan ellentmondásos élethelyzet, mint egy szervátültetésre váró beteg helyzete. A szervre szoruló kétségbeesetten várja a hívást, amelyik tudatja vele, hogy van számára szerv, de közben tudja, hogy az egy mások által szeretett ember váratlan halálát jelenti.

 

Közel 115 ezer amerikai várja a számára életmentő szervet. Tíz percenként egy újabb személy csatlakozik a sorhoz, és elkezd várakozni arra, hogy valahol egy donort meghaljon. A sorban állók szívre, tüdőre, májra, vesére és egyéb szervekre várnak, általában éveket.

 

 

A várólistán eltöltött idő alapvetően a megszerezhető donorszervek mennyiségétől függ. Az amerikaiak kevesebb mint fele regisztráltatta magát a halála utáni szervdonorként. De a donorként történő regisztrálás nem elég. Kizárólag szabályozott körülmények között eltávolított egészséges szervek használhatók fel. Ezer ember közül átlagosan csak három hal meg oly módon, amely lehetővé teszi a szerveik felhasználását. Az eredmény az, hogy a szervhiány miatt naponta körülbelül 20 szervátültetésre váró amerikai hal meg, ami szív, tüdő és a máj esetében elkerülhetetlen.

 

A vesénél más a helyzet. Az ember élhet egy vesével is, és a legtöbb embernek kettő van belőle. Ilyen sok vesetöbblettel tulajdonképpen nem is kellene a várólista. A várólista azért létezik, mert a kormány tiltja a vese értékesítését. De miért is?

 

Az 1984-es, a Szervátültetésről szóló törvény minden ember számára bűncselekménynek minősíti, ha tudatosan szerez, fogad vagy átad emberi szervet emberi transzplantációban való felhasználásra…”

A törvényhez csatolt szenátusi jelentés elmagyarázza, hogy miért: „Az emberi testrészeket nem szabad árucikkeknek tekinteni.” A furcsaság itt az, hogy a vesék mégis áruk, függetlenül a kormányzati nyilatkozatoktól. A gazdaság törvényei szerint, ha azt szeretnénk elérni, hogy az emberek több árucikket adjanak el, magasabb árat kell kínálnia nekik. Nem meglepő módon itt az eredményezi a hiányt, hogy a kormány nullára állítja a vesék árát.

 

Természetesen a veseátültetésekért mindent és mindenkit fizetnek. A kórházat, a sebészeket, az aneszteziológusokat, az ápolókat, a munkát végző egyéb munkatársakat. Még azoknak is fizetnek, akik a műtőt a transzplantáció után takarítják. Az egyetlen, akit nem fizetnek meg, a szervet adományozó.

 

A Kongresszus úgy döntött, hogy a donorok megfizetésének tiltása, és azok érzékenysége, akik nem fogadják el a testrészeket vásárló és értékesítő másképp gondolkodókat, fontosabbak, mint a 93 ezer fájdalmas és drága dialízis alatt álló ember igénye.

 

James Stacey Taylor, a Journal of Medicine and Philosophy szerkesztője ír az egyetlen létező példáról, egy országról, amely legalizálta a vese értékesítését. Iránról van szó. A vese értékesítésének évtizedekkel ezelőtt történő legalizálása óta Irán is kialakított egy várólistát. Van egy várólistája azokról az emberekről, akik a veséjüket el szeretnék adni. Iránnak viszont nincs várólistája a vesékre váró emberekről.

 

 

Vannak jogos aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy lehetővé teszik az embereknek, hogy eladják a veséjüket, mert már van példa piacokra, amelyek ezekkel foglalkoznak. és aggódunk emberekért, akik pénzügyi megfontolások miatt kénytelenek eladni egyik veséjüket. A kockázati tőkepiacokon korábban hasonló aggályok merültek fel, és meg tudtuk oldani azzal, hogy a résztvevőknek bizonyítaniuk kell a „pénzügyi egészségüket”. Lehet, hogy aggódunk, hogy a transzplantációk a hátsó sikátorokban történnek. Hasonló gondok merültek fel az egészségügyi ellátásban, és megoldottuk azáltal, hogy az egészségügyi szakemberek engedélyét és felügyeletét követeljük meg. Lehet, hogy aggódunk, hogy a szülők eladják gyermekeik veséjét. Hasonló aggodalmak voltak a pornográfiával és megoldottuk őket azzal, hogy börtönbe kerültek azok, akik a gyerekekkel ezt tették.

 

A vese piacára vonatkozó minden értelmes kérdés megválaszolásra került. Már csak egy kérdés marad: Mennyi embernek kell még továbbra is meghalni, mielőtt a kormány engedélyezi a vese piacát?

 

(Posted to Finance January 15, 2019 by Antony Davies and James R. Harrigan)

Fordította Ádám Aurél