Mennyire biztonságos vesét adományozni?

2017-09-16

Az élődonoros veseátültetés hosszabb vese és beteg túlélést eredményez az elhunyt donorból származóhoz képest.  A meglévő tanulmányok azt mutatják, hogy a befogadó nyer az élődonációval. - De mi a helyzet az adományozóval?


 

Az élődonoros veseátültetés hosszabb graft (beültetett vese) és beteg túlélést eredményez az elhunyt donorból származóhoz képest.  A meglévő tanulmányok azt mutatják, hogy a befogadó nyer az élődonációval. - De mi a helyzet az adományozóval?

A 2014-ben az USA-ban és Norvégiában publikált két legutóbbi, összehangolt vizsgálatsorozat az élődonoros veseátültetés hosszú távú biztonságával kapcsolatosan aggodalmakat vetett fel.

A korábbi vizsgálatok az adományozók kockázatát az általános lakosság kockázatával hasonlították össze. Az eredmények azt mutatták, hogy az adományozók kockázata hasonló, sőt valamivel kedvezőbb. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy az egyik vese átadása nem jár együtt az adományozók kockázatával.

Valójában ezek a tanulmányok elfogultak voltak: az adományozók általában egészségesebbek az átlagos népességnél. Annak érdekében, hogy az adományozók átadhassák egyik veséjüket, magas egészségügyi értékelési ismérveknek kell megfelelni - vagyis elég "egészségesnek" kell lenni.

Ezért a közelmúltban végzett vizsgálatok az adományozók  kimenetelét egy hasonlóan "egészséges" kontroll csoporttal (és nem az általános lakossággal) hasonlították össze, és más eredményre jutottak: Ezeknél a vizsgálatoknál az adományozóknak az életük során nagyobb kockázatot jelent a végstádiumú vesebetegség kialakulása.

Ebben a helyzetben a " Developing Education Science and Care for Renal Transplantation in European States" (DESCARTES) munkacsoport tagjai kritikusan áttekintették az élődonor hosszú távú kockázatbecslésére vonatkozó legfrissebb irodalmat. Következtetésük: a veseadományozás nem kockázatmentes, de a donorral kapcsolatos kockázatok alacsonyak.

Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből? Prof. Daniel Abramowicz (Brüsszel) és Dr. Umberto Maggiore (Párma) a DESCARTES munkacsoport elnöke és alelnöke rámutat: "Az egyéni kockázat-haszonelemzés most a legfontosabb. Megjegyzendő, hogy a hosszú távú kockázatok előre jelezhetők. Ezek a beteg profiljának függvényében változhatnak, a gyakorlatilag nulla változat elfogadhatatlan. Ezenkívül a leendő adományozót tájékoztatni kell a kockázatairól, hogy ennek alapján döntse el, valóban akarja-e. A harmadik megtanulandó lecke, hogy az orvosoknak az adományozók számára az egészségük megőrzéséhez, a betegség megelőzéséhez életviteli tanácsokat kell adni. Az adományozónak tudnia kell, hogy az adományozás után a kockázata csökkenthető az egészséges életmód megvalósításával Mindent összevetve, a hangsúlyt a vesét befogadóktól a befogadók és adományozók együttese felé tegyék át. Az adományozók kockázatait eddig kissé alábecsülték."

 

Az eredeti angol nyelvű cikk itt olvasható:

https://academic.oup.com/ndt/article/32/2/216/2982356/Long-term-risks-of-kidney-living-donation-review

élődonor – egy élő ember, aki átadja az egyik veséjét (adományozó)